SP500 elemzés 2013 február 25-március 1

A múlt héthez hasonlóan az e heti elemzésben is inkább a híreket veszem górcső alá, lévén, hogy az indexekhez figyelt instrumentumok egyelőre még mindig nem érdemelnek szót, pontosabban nincsenek még olyan szinten, ami érdemi hatást tudna gyakorolni a piacokra.

Nehéz preferencia rendszert felállítani a hírek sorából, de talán a legnagyobb kaliberű hír a múlt héthez hasonlóan szintén hétvégén érkezett, mely szerint Anglia elveszítette AAA-s minősítését, a mai hétfői reakción talán már nem is csodálkozunk, hisz a franciák hasonlóan fittyet hánytak a hírre és meneteltek hetekig. Ez az hír, ha a londoni indexre nem is, de a fontra, ezen belül az általam is figyelt Eurgbp-re hozhat érdemi hatást, miszerint a pár hete jelzett 0,88 tövébe emelkedhet az ár. Ezzel párhuzamosan az Eurusd is erőre kaphat, de hiába várom 1,37 fölé felszúrásszerűen, trade lehetőséghez nem érzem elég kereknek a történetet.

A brit leminősítés kapcsán még annyit, hogy érdemes feljegyezni a hírt, mivel a következő napok reakcióiból, akár az is kikerekedhet, hogy előre hozott választásokat tartanak majd, hisz Cameront nem biztos, hogy tovább támogatja a velük koalíciót alakító párt.. Ez majd kiderül.  

A spanyol és bolgár tüntetések, melyeket már korábban „figyelőlistára” helyeztünk, most fontos történést produkáltak, hisz Bulgáriában a kormány kénytelen volt lemondani a héten.

A múlt héten még tovább feszegették egy lehetséges ciprusi segélycsomag lehetőségét is, ezt is tegyük be a talonba.

A hét összességében elég gyenge makrókat szállított nekünk, élükön a mínuszos német GDP-vel, de mivel a kilátások jók, ezért maradandó sérülést a Dax sem tudott összeszedni.

A héten fény derült egy általam nagy rejtélynek tartott dologra, mely nem más, mint a múltkori ideiglenes adósságplafon emeléshez szabott „apró betűs rész”. Annak idején említettem, hogy nem találok hitelesnek mondható információt a kitolás feltételeiről.. Ez most végre kiderült, ráadásul olyan természetességgel közölték a lapok, mintha mindig is tudnunk kellett volna. Eszerint, ha március 1-ig nem tud megegyezni a két amerikai párt, akkor életbe lép egy 85mrd dolláros automatikus egyenlegjavító mechanizmus. Ennek legnagyobb vesztese, mint azt már pletykák szerint is tudtuk korábban, a hadügy, vagyis a Pentagon. Az előző napokban Obama lelkes beszédeiben hangsúlyozta, hogy ő bizony kész megállapodni. Kimondatlanul is utalva arra, hogy ő vele semmi gond, a feszültséget a republikánusok csinálják azzal, hogy le akarnak faragni a kiadásokból. Ez a hír nyilván más színben tűnt volna fel, ha a republikánusok nyilatkoznak. Egyelőre ebből is látszik, hogy komoly sakkparti megy a háttérbe, senki sem akar a engedni a másik javára. A piac mai állapotát elnézve, igencsak dejavu-nk lehet, hisz a március 1-jei időpont ugyanúgy senkit sem zavar, mint 2 hónapja a január 1-je. Igaz itt a tét kisebb, de mégis jelzésértéke lenne egyik-másik párt győzelmének.

Mivel március 1-je most péntekre esik, így lesz izgalom, szemben az elmúlt 2-3 hónap unalmával. Viszont, hogy a hét elején se aludjanak el a brókerek a székükben, van itt nekünk egy olasz választásunk, mely ma 15órakor véget is ér. A tét nem kicsi, hisz Berlusconi váratlan visszatérése alaposan bekavarna. Egyelőre ennek nem sok esélyt hagyok, de tény, hogy meglepne, ha ő nyerne. A mai nap olasz állampapír-aukciója sikerrel zárult, tehát elmondhatjuk, hogy a piac nem igazán aggódik Berlusconi visszatérésén.

És ha már az olaszoknál tartunk, szintén megjegyzendő hír volt a héten, hogy az EKB bevalotta, hogy igen sok olasz állampapírt kellett vennie a közelmúltban.. Ki-ki eldöntheti vajon miért. Míg a görög dráma nagyjából lecsengett, illetve a spanyolok is kaptak epizódszerepet egy-egy felvonásban, addig az olaszok maximum be-be ugrottak egy rövid szerep erejéig. Nem lepődnék meg ha a következő látványos médiacirkusz az ő problémáikra építve töltené meg félelemmel a piacokat.

És végül a hét talán legmesszebbre mutató híre az volt, hogy az Usa és az Eu megkezték a tárgyalásokat egy transzatlanti szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról. Bár a végkifejlet még messzinek tűnik, érdemes figyelemmel kísérni az ezzel kapcsolatos történéseket. A kezdeményezés persze nem új, viszont az sem lehet véletlen, hogy miért pont most kezdik ezt boncolgatni. A válasz szerintem egyszerű: mindkét nagyhatalom zsugorodó gazdaságát összegyúrva megpróbál egy szinergiákra épülő növekedő, közös gazdaságot létrehozni. Ezzel is pozicionálva magát a világelsőségre törő Kínával szemben.. Ha ez megvalósulna, akkor reális esélyt is adnék arra, hogy képesek lesznek növekedést produkálni, ráadásul úgy, hogy közben lefaragnak a kiadásokból, illetve majd emelhetik a nullára ragasztott irányadó kamatokat.

A Fed jegyzőkönyve is tartogatott meglepetéseket szerdán, hisz pedzegette a pénzcsapok elzárásának lehetőségét és időpontját. A reakció igen hirtelen esés volt, mely önmagában érdekes, hisz ha olyan fitt és üde a gazdaság, ahogy azt sokan állítják, akkor miért kellene félnünk a monetáris lazítás szüneteltetésétől. Ugyanakkor mentális készülhetünk arra, hogy ha a Fed márciusban előáll valamivel, az lehet akár egy teljesen új, általa régen vagy sosem használt csodafegyver is. Nyilván nem tudom mi lehet ez, de nem is ez a lényeg. Erre azért gondolok, mert az elmúlt évek Fed-beszédeiben gyakran elhangzott az a félmondat, hogy vannak mások eszközök is Fed kezében, amelyek élénkíthetik a gazdaságot. Ez magyarul annyit jelent, hogy már nem hinném, hogy QE5 néven illetnék az új programjukat, ha lesz egyáltalán, hanem valami teljesen más néven, más köntösbe, melyet ha nem szemfüles valaki csak egy bazi nagy emelkedés után fog megérteni. Hisz a Fed nem fogja a szánkba rágni, hogy bizony taposni kell a buy gombokat, mert az új program megvéd arra a ciklusra..

Végül két apró hír még az előző napokból, melyet a hetek óta halmozódó shortindokok sorába állítanék:

1. A bankok csak a várt összeg felét fizetik vissza, melyet az LTRO keretein belül kaptak.. Úgy látszik, kell az a pénz még nekik nagyon, elképzelhető, hogy a kártyavár ezekkel van betámasztva, így nem szívesen húznák ki alóla..

2. Amerikában a bennfentes cégvezetők eladásai két éves csúcsra emelkedtek.. Talán emlékszünk is a pár héttel ezelőtti hírre, mely szerint a Google egyik vezetője is majd 0-ra csökkentette Google részvényei számát.. Külön irónikus, hogy ezzel párhuzamos tendencia lehet még a kiugróan magas lakosság érdeklődés a részvények iránt..

Pár szót még a figyelt instrumentumok állapotáról:

1. Gbpusd kiütötte a 2012-es aljakat, múltkor említettem, hogy az alakzat csak ezen szint kiütésétől él magabiztosan. Egyelőre csak szemre 1,36 körüli célár adódik.

2. Az 1500 dollárra várt arany 1550-ről fordult a héten. 1500-öt érintve shortot tovább nem tartanék, sőt onnan egy nagyobb longot helyeznék kilátásba, de ez még korai, először pipáljuk ki az 1500 aztán meglátjuk.
3. Az Eurhuf kiállta a 290-es próbát, már a héten meglehet a várt stabil 300..
4. Usdjpy végre elindult, ebből visszafordulni.. szóval nehéz lesz neki. Elsőrendű célár 90, majd 88, neccesen még a 85 is meglehet, de ez még odébb van.
5. A január-februárban két részben nyitott Russel shortokat a pivotokról hamarosan zárni is lehet a februári fővonalnál.
6. A Google és Amazon számomra továbbra is shortos. 
A Dax, Dow, Ibex, Usdjpy shortokat továbbra is tartom.

Mindenkinek jó kereskedést és sok sikert!

SP500 elemzés 2013 február 18-22

Megkésve bár, de törve nem, újra jelentkezem az eheti elemzéssel. A múlt hét nagyjából a legunalmasabb hét volt az elmúlt pár hónapban, legalábbis számomra, mivel az amerikai indexek hajszállal zártak fentebb pénteken a hétfőinél. Eget rengető hírt sem láttam, amit szóra érdemesnek tartok az is inkább már a hétvégén történt, hisz a G20-ak megállapodtak arról, hogy nem gyengítik a saját devizájukat gazdasági előny szerzése céljából. A cikkekben is emlegetett devizaháborút szerették volna ezzel megszüntetni. Ez az ígéret azonban valljuk meg elég gyerekes, amolyan népnyugtató szöveg, hisz nem láttam komoly kereteket szabva a megállapodásban arra vonatkozóan, hogy ígéretüket, hogyan is óhajtják majd menedzselni a való világban. Szépen csengő szavak voltak ezek, de inkább úgy érzem ez amolyan cserkész becsszó, melyet egy mai kapitalista ragadozó könnyen megszeghet.. Kicsit késői is a megállapodás, hisz Amerika, Japán, Kína stb. már igencsak túl van egy nagy adag nyomtatáson.. Azonban ez a hír talán mégis elég lehet arra, hogy a jenpárok gyengülése megálljon és következzen egy trenddel szembeni mozdulat, mely egyelőre még várat magára. Így ezt a mai keddi napot is elnézve egyelőre csak annyit látok, ha a múlt héten is vizsgált Usdjpy-re nézek, hogy a 38%-os Fibo-vonal köszöni jól van, működhet a dolog, remélhetőleg fárasztást láthatunk, mely jó előjel az esésre vonatkozóan. A másik dolog Usdjpy kapcsán, hogy az áhított heti szintű mozgóátlagok e héttől metszették egymást, tehát a múlt hét jen-ábráján is szemléltetett mozdulat működhet, az átlagok visszatesztjét illetően. 

A múlt hét történései az európai indexekben nagyobb izgalmakat hozott, mint az Usa-ban, hisz a Dax jól látható gyengesége, húzta magával a franciákat és a spanyolokat is, vagy éppen fordítva, de ez mindegy a lényeget tekintve. A Dax és Cac mai kitörését látva könnyen összejöhet a pár hete otthagyott lokális csúcsok visszatesztje, mérvadóan fölé nem várnám őket. Sőt a Dax mai kitörtése napon belül nézve olyan erőt sugároz, hogy könnyen dobja a shortját az ember, és hajlik inkább a longra, erős a késztetés, azonban napi gyertyákon nézve nekem nem tűnik ugyanilyen magabiztosnak, hisz az ilyen hosszabb pihenőkből  éledező bika szarvát gyakran letörik, akár két napon belül, úgyhogy óvatosan. Persze a jól húzott stoppal bármi menedzselhető. Engem nem késztet még ez a mozdulat shortjaim feladására. Az amerikai indexek mai mutatványa már más tészta, de ott is hasonló a napon belül sugárzott érzelmi töltet a longra, ami a több hetes napi oldalazásból való agresszív kitörésnek is tűnhet. Egyelőre nem veszem be a dolgot, bár kezdek a saját magamnak felállított tűréshatáromhoz érkezni.  Ha a jenek valóban agresszívan elindulnának, akkor egy további amcsi felfelé mozdulattal is tudnék lépést tartani, a shortok fedezetével szemben. Közben a Gbpusd háromszögéből folyamatosan lefelé gyalogol, de ahogy múlt héten is mondtam a tavalyi aljak töréséig nem hiszem, hogy nagy hatása lenne a piacra. Nagyon csúzli-effektus szaga van a dolognak, hisz már így is túl adott rövidtávon, kellene még egy emberes felfelé kör, hogy erővel neki essen a tavalyi aljaknak, ott még megfontolandó egy short beszálló, ha valaki nem tette volna meg eddig. A sokat figyelt Audusd és réz párosa egyelőre bolondozik velünk, hisz a réz ellaposodó kitörését visszaadta, de továbbra sem került az alakzata fővonala alá.. Audusd pedig már tört, de nem tudott nagy erőt mutatni, jelenleg épp az általam letörési pontként azonosított 1,0350-et tesztelgeti alulról. Ha 1,0400-ig vissza tud araszolni akkor shortolható állapotba kerül ismét. Aki pedig már korábban nyitott rá, annak csak kitartás kell szerintem. Az arany volt talán leginkább a múlt hét sztárja, negatív értelemben, bár ez nekünk jó, mert lefelé is vártuk már 1720óta. A cél 1500 továbbra is.

A múlt héten említett forintokkal kapcsolatos véleményemhez csak annyit tennék hozzá, hogy egyelőre kiállta az Eurhuf a 290-es próbát, bár volt alatta, de említettem, hogy a 290-hez vagy így vagy úgy illik ragaszkodnia. Egyelőre tartja a formáját.

Eurusd-nek továbbra is úgy gondolom kijár még egy felszúrásszerű mozdulat 1,37 fölé nem sokkal, ám nem érzem olyan magabiztosnak az ügyét, hogy trade-t érdemeljen.

Eurgbp-t szintúgy még felfelé várnám 0,88 tövébe, egyelőre reálisnak is tűnik a dolog, szépen összekapta magát a múlt héten.

A Nasdaq továbbra is nagyon gyenge, érdemi trade-szerű alakzatot a már említett lehetséges fej-vállon kívül nem látok bele, ott továbbra is játszik a dolog.

A héten nem különösebb várakozásom, azt leszámítva, hogy a jenek végre beindulnak, illetve Európát figyelem kiemelten, ezen belül is: a Cac-nak egy tüdővel el kellene jutnia 3800 fölé valamennyivel, ennek arányában a Dax-nak is az eddigi lokális csúcsáig, ezzel egy sokkal lanyhább usa index emelkedés még elképzelhető, de ha ez megvalósul, akkor óriási esélyt adok egy flash-crash szerű eseménynek.. Ha a mai európai emelkedés már holnaputánig legkésőbb netán eltörik, akkor jöhet az amerikai indexek 2-4%-os nagyon lassú korrekciója.

A jenpozinkat támogathatja még a ma érkezett hír, miszerint elhalasztják az új japán jegybankelnök jelölt megnevezését:  

 http://www.portfolio.hu/gazdasag/elhalasztottak_a_jegybankelnok_jelolt_bejelenteset_japanban.179943.html

A dolog azért érdekes, mert lehet, hogy az új elnök már nem lesz pénznyomtató kedvében, legalábbis kevésbé, mint azt a kormány szeretné.. Ez a hír a G20-as hírrel kiegészítve könnyen „fundamentális” alapot teremthet a várt, akár több hétig tartó korrekcióra.

A múlt héten is megnevezett usd-index továbbra is elsődleges prioritást élvez nálam trade szempontjából, továbbra is él a 63,50-es célár (stooq-os usd-index).

A jelenleg 97 dollár tövében álló Crude olaj 100 és 103 között még érdekes lehet short szempontjából.

A héten még valószínűleg jelentkezem egy a múlt heti EPS-es cikkhez hasonlóval.

Mindenkinek jó kereskedést és sok sikert!

A növekvő EPS-ek és az alacsony tőzsdei forgalom rejtélyei

Amiről most szó lesz nyilván egyeseknek a kisujjában van, másoknak viszont nem, és a nagy többség talán ez utóbbi csoportba tartozik. Pedig erről mindenkinek tudnia kell.

A gyorsjelentési szezonon nagyjából túl vagyunk és láthatunk összefoglaló elemzéseket arról, hogy hogyan is sikerült az előző negyedév. Hangsúlyozom a cégek majd 70%-a pozitív meglepetéssel tudott előrukkolni az elemzői konszenzusokhoz képest. Más tészta az előző év hasonló időszakához viszonyítva. A mai informális társadalom velejárója, hogy egyszerűen annyi hír és információ zúdul ránk nap mint nap, hogy a tisztánlátásunk érdekében egyszerűsítéseket kell alkalmaznunk, szűréseket kell végeznünk, hogy a sok értéktelen infó között az igazán fontosakat megtaláljuk és azokat használva továbbgondoljuk, értelmezzük. Sokszor triviálisnak tűnő dolgokat, melyeket az internetkorszak előtt minden befektető úgymond magának számolt, most másra bízzuk, és erre építünk is. Eléggé meggyőző tud lenni, ha a hír egy neves mondjuk CNN-től, vagy Reuters nevezetű cégtől érkezik. Az ő információikkal nem divat ellenkezni, nem illik megkérdőjelezni,  el kell hinni és kész.  Nos, mire is akarok kilyukadni?

 Amikor a gyorsjelentések tömkelegével röpködnek a szezonban, akkor lényegében mindenki csak egy számra kíváncsi, ezt a számot pedig EPS-nek hívjuk. Mindenkit ez érdekel, mert ez a szám írja le a cég elmúlt negyedévét a legjobban (persze vannak más számok is, de valljuk be a nagy többséget ez érdekli), ez érthető is, hisz a részvényest az érdekli, hogy mennyi nyereséget, vagy veszteséget termelt a cég egy részvényre jutóan.

Majd megjön ez a bizonyos szám, amely ha nagyobb mint a várakozás, akkor örülünk, ha kisebb akkor nem örülünk, és az esetek nagy részében ennek alapján döntést is hozunk egy eladásról-vételről, vagy netán a tartásról. Ha viszont 100 embert megkérdeznénk arról, hogy tudja-e valójában, hogy ez a bizonyos szám az EPS, hogy jött ki,  akkor abból kb. 99 azt állítaná, hogy hát persze, hogy tudja, és a válasz valószínűleg ez lenne: a negyedév nettó adózott eredményét elosztom az összrészvény számmal és már meg is kaptuk az EPS-t.

Ez a kijelentés viszont nem igaz, és bár közel van a megoldáshoz, de van benne egy apró csavar. Ugyanis a nettó nyerőt az ún. „outstanding shares”-szel osztjuk el, ami nem egyenlő az összes részvény számával. Nézzük is meg rögtön ezen fogalom definícióját az investopediáról:

„Stock currently held by investors, including restricted shares owned by the company's officers and insiders, as well as those held by the public. Shares that have been repurchased by the company are not considered outstanding stock.” 

Talán ebből már látható mire is szeretnék rávilágítani, hisz az „outstanding shares” fogalma valóban egyezik az összrészvény számmal, csak még ebből a cég saját általa visszavásárolt papírjait le kell vonnunk.. Ez a szám viszont már igen eltérő lehet a tényleges összrészvény számhoz képest.

A sajátrészvény visszavásárlások a 2009óta folyamatosan nőnek és nőnek, és napjainkig megütöttetek egy olyan kritikus számot, amitől már azt mondhatjuk, hogy ennek a kevésbé fontosnak tűnő jelenségnek igenis sok köze van a piacok mindennapjaikhoz. Hisz a befektetők majd 4 évvel a válság után ténylegesen arra kíváncsiak, hogy a kormányzatok pénznyomtató programjai vajon tényleg elérték-e céljukat, tényleg nőtt-e a vállalatok profitábilitása.

A fenti gondolatmenetből nem túlzás kijelenti azt, hogy a vállalatok sajátrészvény visszavásárlásaikkal jelentősen hozzájárultak azokhoz a bizonyos szépnek tűnő EPS-ekhez. Hisz ha részvényt vonnak ki a piacról, akkor elég ugyanazt a nyereséget produkálni, mint tavaly mondjuk, viszont ugyanazt a nyerőt már kevesebb részvényszámmal kell elosztani, lévén, hogy az „outstanding shares” a visszavásárlások miatt folyamatosan csökken. 

A visszavásárlások értékét jól láthatjuk az alábbi grafikonon (SP500 esetében):

Jól látható, hogy irdatlan összegek landoltak sajátrészvényekbe a válság óta, talán ha nem látná, nem is hinné az ember.

A válság utáni negyedévekben volt egy jól látható tendencia a gyorsjelentésekben általában, mely a következő volt: az árbevétel nőtt,az EPS viszont jellemzően változatlan maradt, vagy stagnált. Hogy lehet ez? A válasz kézenfekvő: az adott cég más cégek megvásárlásával piacot vett magának a válság után közvetlenül, ennek köszönhetően nőtt az árbevétel, viszont az EPS még nem, hisz idő kell ahhoz, hogy a cégek teljesen integrálják és hatékonnyá tegyék friss szerzeményeiket.

Ez az időszak jellemzően 2009-2010 között zajlott. A sajátrészvény visszavásárlási programok ekkor újra indultak.

Majd jött egy újabb, a fentiekből már következő korszak: az árbevétel már nem nőtt látványosan viszont az EPS igen. Hogy lehet ez? Azon cégek melyek piacot vettek maguknak ekkora már teljesen beépítették azokat a saját struktúrájukba. Tehát növelték a hatékonyságot, melyet inkább köszönhettek a humánerőforrások lefaragásának, semmint bármi másnak. Hisz emlékezzünk vissza ezen időszakban gyakoriak voltak az igen magas létszámú elbocsátásokról szóló hírek. Ez az időszak jellemzően 2011 és 2012 volt.

A kérdés pedig az, hogy most hogy tovább? Mi lesz 2013-ban a vállalati profitokkal? Hisz köztudott tény, hogy a vásárlási kedvet a még évekig is elhúzódó adósságválság igencsak pórázon tartja majd. Akkor viszont miért is lenne növekedés..

Arról nem beszélve, hogy bár biztosan nem jelenthető ki, de a vállatok már igencsak elkölthették azt a pénzt sajátrészvényekre, amit erre szántak, ebből következően már nagyon kozmetikázni sem lehet a számokat..

A fenti egyszerű összefüggés választ adhat egy másik nagy rejtélyre, mely a piacon már évek óta kiemelt téma. Ez pedig a forgalom. Vajon miért ilyen alacsony a forgalom a tőzsdéken, mert ha jobban megnézzük és összehasonlítjuk mondjuk az előző medve és bika piaccal, akkor igen szembeötlő a különbség. A megoldást nagy valószínűséggel szintén a saját részvény vásárlásokban találhatjuk meg, hisz folyamatosan csökken a közkézhányad a részvényekben. 

Hangsúlyozom, hogy most elsősorban a nagy kapitalizációjú papírokról beszélünk, ami kb. a Dow Jones 30 tagját, illetve az SP 500 cégét fedi le.   

Mindezekből talán kijelenthető, hogy az idei 2013-as gyorsjelentéseknek igen rosszak az esélyeik arra, hogy felül tudják múlni a tavalyi évet. 

Aztán ki tudja, lehet új mérőszámokat fognak bevezetni, csakhogy haladjon a szekér. A makroadatok kapcsán is egyre több szívélyes kezdeményező lép fel, hogy számoljunk másképp egy GDP-t, vagy munkanélküliséget, mint eddig. Ezzel mintha azt mondanák, hogy nem a gazdaságpolitikával és az intézkedésekkel van a baj, hanem velünk, akik rosszul számolunk.. 

És végül íme két további grafikon a témával kapcsolatban:

SP500 heti elemzés 2013 február 11-15

Először szeretnék gyorsan végig futni a múlt hét hírein, és azokat kommentálni pár szóval, mielőtt rátérnénk indexeink ügyére:

A hét főhíre talán, hogy az Európai Unió 7 éves költségvetését megszavazták, és a történelemben először voltak kénytelenek csökkenteni azt. Múltkor már hangsúlyoztam, hogy Cameron tiltakozása könnyen megakaszthatja a megállapodást, ami végül sikerült, bár tudtommal még valamilyen szervnek rá kell mondani az Áment, hogy hivatalosan is elfogadottnak tekinthessük a költségvetést. Összességében örüljünk, mert legalább Magyarország szempontjából előnyösnek tűnik az alku. A végső elfogadás meghiúsulására azonban számítsunk, ne tekintsük kipipáltnak az ügyet.

A másik jelentéktelennek tűnő, mondhatni bulvár hír, hogy a görög pénzügyminiszter egy postai borítékon keresztül kapott egy golyót.. Hogy miért fontos ez? Mondhatni jó gazdasági környezetben is felmerülnek hasonló ügyek. A dolog viszont jelképes annak tekintetében, hogy bár a piacok Görögország ügyét „rendezettnek” tekintik, azért érdemes odafigyelni az onnan jövő hírekre, mivel az egy dolog, hogy az ország megállapodott a kötvényesekkel, hitelezőkkel stb., megint másik dolog, hogy azt be is kell hajtani és tartatni az utca emberével. A hosszan tartó megegyezés nélküli sztrájkok is jelezhetik, hogy Izlandhoz hasonlóan van egy vonal, amit nem lehet átlépni anélkül, hogy az véres utcai összecsapásokban öltene testet. 

Szerény véleményem szerint könnyen elszakadhat a húr e tekintetben. Úgyhogy azt mondom, hogy vegyük számításba a dolgot, ami nem jelenti azt, hogy emiatt tülkön kellene ülnünk és rettegnünk, csak tároljuk az infót, hogy ne érjen senkit meglepetésként.

Szintén vegyük számításba azt a hírt, mely szerint Anglia kényszerítené azon bankokat, akik a felszólítás ellenére sem választják külön a lakossági üzletágukat a kockázat befektetési tevékenységüktől. Reméljük, hogy ezen hírt csupán az elővigyázatosság hívta életre, nem pedig az, hogy netán a kormány már rálát bizonyos, már a jelenben is létező időzített bombákra.

Már-már vicckategóriának tartom azt a másik hírt, miszerint Amerika beperli a hitelminősítőket, hogy azok a válság előtt elszámolták magukat. Ugyanakkor ezzel egy időben nem tetszik nekik az a tény, hogy leminősíthetik őket. Most akkor mi is van? Ha nem szólnak időben a gondokról, akkor az a baj, ha szólnak akkor az a baj. Ha van rajta sapka azért, ha nincs azért típusú probléma.

Bár felsorolni most nem fogom, de remélem mindenki érezte, hogy furcsa módon a héten elkezdtek előkerülni innen-onnan nagy bukók a bankok oldaláról.. Persze mindenféle számviteli maszlag mögé rejtve. Lehet több is van még ott, ahonnan ez jött. Meglátjuk. A bankok végül is hazárdirozásra kaptak sok száz milliárd eurót a 3éves LTRO keretében, melyet elképzelhető, hogy nem állampapírokba, hanem egyéb sokkal kockázatosabb eszközbe fektettek, hisz nem írta elő senki nekik, hogy mibe tegyék. E mellé külön bosszantónak tartom, hogy a banki bónuszok ismét rekordokat döntögetnek. Nem sajnálom én senkitől a pénzt, de azért mégis.. A jövőben kiderül mit hoztak össze a bankárfiúk, így ráérünk akkor megítélni, hogy vajon megérdemelték-e ezeket a pénzeket. 

A másik fő hír, amely talán magasabb prioritást érdemelne, de mégis utolsóként írom a felsorolásban. Ez a hír Japánnal kapcsolatos, pontosabban nem is hír, inkább csak elemzői fejtegetések, számítások. Bő két hónapja mindenki örül, hogy végre sok év után ismét gyengül a jen, illetve szárnyal a Nikkei, ezzel egy időben, az olyan kaliberű cégek mint a Panasonic sorra döntik a rekordokat.

Viszont ez a fajta jengyengülés vajon meddig fog tartani, és jó-e egyáltalán tartósan a gazdaságnak?

Eddig azt láthattuk, hogy az új kormánynak már megválasztása előtt „habzott a szája”, hogy majd így és úgy fognak pénzt nyomtatni, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Ez a dolog azonban könnyen visszacsaphat, hisz egy 25%-os tartósnak tűnő elmozdulás olyan gyors változás, melyhez bizonyos fundamentumok úgymond nem feltétlen tudnak majd lépést tartani.  

Hogy mire gondolok? Több ilyen tényező is lehet, ezek közül egyet emelnék ki: vajon ilyen magas eladósodottság mellett mit fog okozni a tartósan gyenge jen a kötvénypiacon? Jelzés értékűnek tartom, hogy a világ egyik legnagyobb talán nyugdíjalapja már jelezte a héten, hogy jelentős mennyiségű japán állampapírtól fog megválni a jövőben. Ezen eladásokat mások eladásai is követhetik majd, mellyel egy olyan spirál indulhat meg, melybe Japán bele is rokkanhat.

És ha már a jennél tartunk, szeretném kicsit megindokolni, hogy a múlt héten miért shortoltam meg az Usdjpy-t (heti gyertyák):

A grafikonon jól látható, hogy elérkeztünk az első olyan szinthez, mely kemény dió lehet, ez pedig nem más mint a 38%-os Fibo-szint, melyet egyenlőre nagy tiszteletben tartott az Usdjpy. A másik ennél talán fontosabb indok egy egyszerű megfigyelésből adódik: jól láthatjuk hogy a heti szintű 21 és 200 napos mozgóátlagok épp egy nagy vételi jelzést szeretnének beadni azzal, hogy a 21-es piros vonal alulról felfelé készül metszeni a nagyobb 200-as mozgóátlagot. Nos. Ha jobban utánajárunk gyakorlatilag akármelyik grafikonon megfigyelhetjük, hogy a heti átlagok ilyen metszés típusú vételi és eladási szignáljai, gyakran tévesek és erősen megkésnek, hisz láthatjuk, hogy az ár már egyhuzamban, agresszíven fölé emelkedett a 200heti (kék) vonalnak. Fölmerül bennünk a kérdés, hogy valóban pont ilyen hajsza után longoljak bele, amikor már ennyit jöttünk, viszont a vételi szignál épp most történik? Ha visszanézzük a hasonló szituációkat, akkor láthatjuk, hogy az esetek legnagyobb százalékában pont a metszet pillanatában indulunk el az ellenkező irányba, esetünkbe lefelé, és koppra visszateszteli az ár magát a mozgóátlagot. Ez a mozgóátlag igen messze van a jelen 93 körüli szinttől, egész pontosan 85 körül. Magyarul igen nagy arányú százalékos mozdulat követkehet benne, mely időszerű is lenne, hisz a vakon belelongolók, az ingyen pénz reményében már kezdenek kicsit elsokasodni. Egy tisztítótűz ráfér az árfolyamra. Úgy is lehet gondolkodni, mivel a gyengülő trend kristály tisztának tűnik hosszabb távon, hogy aki lekéste a longokat, az számíthat arra, hogy hamarosan igen jó beszállókat kínálhat a jen, viszont nem 92-nél, nem 91-nél, sőt nem is 90nél, hanem úgy saccra 84 és 88 között. Persze ha ott leszünk, akkor ezt még ráérünk ismét felülvizsgálni.

A múlt heti elemzésben említett dollár indexet szemünk sarkából figyeljük, számomra ez bír most trade szempontjából az egyik legmagasabb prioritással. Nyilván feltűnhetett egyeseknek, hogy a céláram a stooq-n is elérhető dollár indexre vonatkozik, ami a képen is szerepel. Van egy másik dollár index is, melyet a Bloomberg-hez is hasonló pénzügyi média követ.Az akkori érvelést nem ismétlem, a múlt heti elemzésban grafikonon is szerepel.

Most pedig nézzük sorra az eddig is figyelemmel kísért instrumentumokat, melyek az indexek esését generálhatják. A múlt hét legnagyobb eredményének az Audusd kilépését látom, mely immáron 2 hónapos várakozás eredményének tűnik. És bár a tőzsdék ebből még nem sokat vettek észre, azért figyeljük, az egyes fontosabb támaszokat, hisz 1 alá érve már minden tavalyi, tavaly előtti éves minimum letörésének nagy jelentősége lehet, könnyen szabadesésbe kapcsolhat, ha eljön a pillanat.

A réz Aud-dal is szinkronban lévő alakzata ugyanakkor még nem tört le, sőt inkább egy ellaposodó halvány kitörésnek tűnik, mely még csak a középvonalára próbál visszaesni. Amennyiben itt is törés látunk hamarosan, akkor már két fő instrumentum fog nagy elmozdulást sugallni a piacok tekintetében is, ráadásul igen nagymértékűt, hisz minél nagyobb az alakzat időben, annál nagyobb és tartósabb az elmozdulás és a belőle következő trend.

A másik régóta figyelt „gyanús egyén” a Gbpusd, mely lassan, de stabilan csorog lefelé az ék aljára, tőle azonban csak akkor várok a piacokra gyakorolt hatást, amennyiben erővel üti a  2012-es minimumokat.  Ez még odébb van, úgy tűnik, érzésem szerint csak akkor kerülhet majd jobban a fókuszunkba, ha a február hónap végén havi minimumon sikerül zárni.

A másik fő mumust az Eurusd-t Draghi szava rendbe tették, hisz ha jól emlékszem nem tetszett neki az erős euró. A hirtelen fordulat nem ért váratlanul, hisz az előző heti elemzésben az euróindex fontos trendvonaláról fordultunk. Kérdés persze, hogy véglegesen, vagy korrektív jelleggel. A választ megmondom őszintén nem tudom, gyanúsan mélyre sikerült az esés, viszont érzésem szerint, ahogy a múltkor is mondtam, egy tüske szerű rántás még kijárna neki 1,37 fölé, mint ahogy az eurusd-vel épp szinkronban haladó Eurgbp-nek is 88 tövébe, bár ez utóbbi nem tőzsde korreláns.

Az Eurchf januári menetelése ismét kérész életűre sikeredett, bár még nem kell teljesen leírni, mert az 1,37-es eurusd és a 0,88-as eurgbp őt is fentebb vihetné még. Összességében nem tartom túl pozitívnak, hogy ez a nagy ujjongással teli örömünnep a piacokon, még mindig nem volt elég arra, hogy az Eurchf menjen egy igazán embereset mondjuk 1,30-ig.

Az euró múlt heti gyengülésével párhuzamban végre feltűntek az üdvözítő fekete gyertyák az európai tőzsde indexekben, hisz a spanyol illetve francia indexek igen gyorsan visszaadták az 1-2 hónap alatt összehozott masszív és megingathatatlannak tűnő pluszokat. Azért valljuk be őszintén, hogy kicsit nonszensz volt már az az állapot, hogy pl: a franciák egy leminősítés után is vígan és dalolva szabályosan meneteltek felfelé, minden korrekció nélkül. A spanyolok detto, hisz az államadósság épp most ütött rekord szintet..

A Dax-nál még él a múlt heti célár 7520 személyében, ha elesik villámgyors 7200 jöhet belőle.

A forintok esetén már korábban jeleztem, igaz csak egész röviden, amolyan különösebb indoklás nélkül, hogy stabil 300-at várok hamarosan az Eurhuf-ban. És teljesen mindegy, hogy Matolcsy jegybank elnök lesz-e vagy sem, nyilván ha az lesz akkor 320 fölé is mehet, ami viszont szintén szinkronizál a stabil 300-as kijelentéssel. El kell ismerni meleg a pite a forintok esetében, már ami a technikai kinézetüket illeti, hisz épp ma hétfőn tesztelte az Eurhuf a 290-et, melyhez jó lenne, ha nagyon ragaszkodna, mert az egész ez idáig látott menetelésének 61%-os Fibo vonalát tesztelte vissza egyelőre, véletlen az 50napos mozgóátlaggal is egybe esik ez a szám. A látszólagos trendtörés könnyen elriaszthatja a longosokat, de én úgy gondolom, hogy ez a trendtörés inkább olyan ijesztgetős jellegű. Nyilván a stabil 300-as várakozás nagyban korrelál még azzal is, hogy nem látom még mindig rózsaszínben a nemzetközi piacok helyzetét.

Ciklusok alapján az indexek esését erre a hétre teszem, melyet már említettem múlt héten is, hogy az úgynevezett epicentrum február 11 és 18 közé esik. Egyszer januárban már megjelöltem egy hasonló intervallumot, melynek csak amolyan látványos mínuszokba mártogatós vége lett, reméljük ez esetben nagyobb eredményt látunk. Hogy pontosan hol jelöli ki a tetőt az SP500 azt nem tudom megmondani, hisz tartósan több éves csúcsokon ülünk, amikor pár ponttal mindig újra és újra überelheti az előző csúcsot. Talán egyszerűbb úgy mondanom, hogy nem hinném hogy elérnénk az 1580-at, de még az 1550-et sem. Ezt még meglátjuk.

Az aranyra érdemes még odafigyelni, ott is érvényes még a korábbi megállapítás az 1500 elérésével kapcsolatban. Egyszerűen az aranynak mint sztorinak szerintem vége. Teljesen szabályos és egyértelmű, unott csordogálós lefelé trendet produkál, melybe semmiféleképp nem vennék bele. Úgymond a fundamentális oldalát is kifutottnak látom, a nagy kínai aranybumm és a QE-k, illetve az infláció kapcsán.

A Nasdaq lokális csúcson kiépített félkész fej-vállára továbbra is figyeljünk, mert benne van a pakliban. A jobb váll lefelé menő szárára várok továbbra is. Ebből adódóan a Google és Amazon shortokat, amolyan csak módjával üzemmódban, még mindig helytállónak érzem. Az Amazon szépen csordogál is le amióta említettem a shortot, a Google viszont még nem, sőt finoman ütött egy új csúcsot, mely már divergál az előző csúccsal, úgyhogy az is beérhet lassan. Az ilyen, de alapvetően bármely részvény short-tal vigyázzunk, hisz nagy elővigyázatosságot és figyelmet igényel a tőkeáttétel meghatározása, ami véleményem szerint az X1 illetve másfélszeres szintet nem jó, ha túllépi, hisz míg egy indexnél nagy valószínűséggel következtethetünk, egy ellenirányú mozdulatra, addig egy részvény egy jó vagy rossz hír miatt könnyen nyithat óriási réssel. Mondjuk a Google és Amazon esetében egy 10%-os rés sem kizárt, amit azért már igen meleg egy másfélnél nagyobb tőkeáttétellel eltűrni..

A héten tehát kiderül, hogy beindulnak-e az amerikai indexek lefelé, már minden adott lenne hozzá, bár a tökéletes együttálláshoz, még az 1,37-be esetlegesen visszatérő Eurusd nagyban bekavarhat.

A jenek már fent részletezett mozdulata is az indexek esésének irányába hat. Egyelőre essünk 2-3%-ot SP500, illetve Dow tekintetében, aztán meglátjuk, hogy hogyan állnak a már régóta figyelt instrumentumok azon árszintek mellett.

Az ausztrál indexnek még mindig nem sikerült megállnia, gyanítom, hogy még a héten erre sor kerül itt a lélektani 5000-es érték tövében, belinkelem a chartját, ha valaki véletlen nem találná:  http://stooq.com/q/?s=^aor

Mindenkinek jó kereskedést és sok sikert kívánok!

A héten még jelentkezem egy érdekes cikkel, mely a P/E-k, részvény visszavásárlások és a tőzsdék alacsony forgalma körüli rejtélyt hivatott feloldani.

Ismét megjegyzem, aki most csatlakozott érdemes visszaolvasni az előző írásokat hisz egyik a másiknak folyománya, és sok dolgot ami továbbra is fennáll nem biztos, hogy megismétlem az épp aktuális elemzésben.

Bernek Russel:

Őszintén megmondom különösebb látomásom nincs ezen index ügyében, hisz gyakorlatilag a Russel ugyanazt csinálja, mint az SP illetve Dow indexek, csak éppen nagyobbak és volatilisebbek az elmozdulásai. Továbbra is fennáll az egy vagy talán 2 hete leírt meglátás, de mindjárt belinkelem inkább: http://www.jupiterportfolio.blogspot.hu/2013/01/kesik-az-eheti-iras.html amit ekkor mondtam továbbra is érvényes, viszont mivel akkor még nem láttuk a februári első pivot ellenállást, ezért beteszek egy grafit.

        Ha célzott kérdésed van ide tudod megírni: jupiteralapok@gmail.com, ahogy időm és energiám engedi igyekszem válaszolni a legjobb tudásom szerint.