A növekvő EPS-ek és az alacsony tőzsdei forgalom rejtélyei

Amiről most szó lesz nyilván egyeseknek a kisujjában van, másoknak viszont nem, és a nagy többség talán ez utóbbi csoportba tartozik. Pedig erről mindenkinek tudnia kell.

A gyorsjelentési szezonon nagyjából túl vagyunk és láthatunk összefoglaló elemzéseket arról, hogy hogyan is sikerült az előző negyedév. Hangsúlyozom a cégek majd 70%-a pozitív meglepetéssel tudott előrukkolni az elemzői konszenzusokhoz képest. Más tészta az előző év hasonló időszakához viszonyítva. A mai informális társadalom velejárója, hogy egyszerűen annyi hír és információ zúdul ránk nap mint nap, hogy a tisztánlátásunk érdekében egyszerűsítéseket kell alkalmaznunk, szűréseket kell végeznünk, hogy a sok értéktelen infó között az igazán fontosakat megtaláljuk és azokat használva továbbgondoljuk, értelmezzük. Sokszor triviálisnak tűnő dolgokat, melyeket az internetkorszak előtt minden befektető úgymond magának számolt, most másra bízzuk, és erre építünk is. Eléggé meggyőző tud lenni, ha a hír egy neves mondjuk CNN-től, vagy Reuters nevezetű cégtől érkezik. Az ő információikkal nem divat ellenkezni, nem illik megkérdőjelezni,  el kell hinni és kész.  Nos, mire is akarok kilyukadni?

 Amikor a gyorsjelentések tömkelegével röpködnek a szezonban, akkor lényegében mindenki csak egy számra kíváncsi, ezt a számot pedig EPS-nek hívjuk. Mindenkit ez érdekel, mert ez a szám írja le a cég elmúlt negyedévét a legjobban (persze vannak más számok is, de valljuk be a nagy többséget ez érdekli), ez érthető is, hisz a részvényest az érdekli, hogy mennyi nyereséget, vagy veszteséget termelt a cég egy részvényre jutóan.

Majd megjön ez a bizonyos szám, amely ha nagyobb mint a várakozás, akkor örülünk, ha kisebb akkor nem örülünk, és az esetek nagy részében ennek alapján döntést is hozunk egy eladásról-vételről, vagy netán a tartásról. Ha viszont 100 embert megkérdeznénk arról, hogy tudja-e valójában, hogy ez a bizonyos szám az EPS, hogy jött ki,  akkor abból kb. 99 azt állítaná, hogy hát persze, hogy tudja, és a válasz valószínűleg ez lenne: a negyedév nettó adózott eredményét elosztom az összrészvény számmal és már meg is kaptuk az EPS-t.

Ez a kijelentés viszont nem igaz, és bár közel van a megoldáshoz, de van benne egy apró csavar. Ugyanis a nettó nyerőt az ún. „outstanding shares”-szel osztjuk el, ami nem egyenlő az összes részvény számával. Nézzük is meg rögtön ezen fogalom definícióját az investopediáról:

„Stock currently held by investors, including restricted shares owned by the company's officers and insiders, as well as those held by the public. Shares that have been repurchased by the company are not considered outstanding stock.” 

Talán ebből már látható mire is szeretnék rávilágítani, hisz az „outstanding shares” fogalma valóban egyezik az összrészvény számmal, csak még ebből a cég saját általa visszavásárolt papírjait le kell vonnunk.. Ez a szám viszont már igen eltérő lehet a tényleges összrészvény számhoz képest.

A sajátrészvény visszavásárlások a 2009óta folyamatosan nőnek és nőnek, és napjainkig megütöttetek egy olyan kritikus számot, amitől már azt mondhatjuk, hogy ennek a kevésbé fontosnak tűnő jelenségnek igenis sok köze van a piacok mindennapjaikhoz. Hisz a befektetők majd 4 évvel a válság után ténylegesen arra kíváncsiak, hogy a kormányzatok pénznyomtató programjai vajon tényleg elérték-e céljukat, tényleg nőtt-e a vállalatok profitábilitása.

A fenti gondolatmenetből nem túlzás kijelenti azt, hogy a vállalatok sajátrészvény visszavásárlásaikkal jelentősen hozzájárultak azokhoz a bizonyos szépnek tűnő EPS-ekhez. Hisz ha részvényt vonnak ki a piacról, akkor elég ugyanazt a nyereséget produkálni, mint tavaly mondjuk, viszont ugyanazt a nyerőt már kevesebb részvényszámmal kell elosztani, lévén, hogy az „outstanding shares” a visszavásárlások miatt folyamatosan csökken. 

A visszavásárlások értékét jól láthatjuk az alábbi grafikonon (SP500 esetében):

Jól látható, hogy irdatlan összegek landoltak sajátrészvényekbe a válság óta, talán ha nem látná, nem is hinné az ember.

A válság utáni negyedévekben volt egy jól látható tendencia a gyorsjelentésekben általában, mely a következő volt: az árbevétel nőtt,az EPS viszont jellemzően változatlan maradt, vagy stagnált. Hogy lehet ez? A válasz kézenfekvő: az adott cég más cégek megvásárlásával piacot vett magának a válság után közvetlenül, ennek köszönhetően nőtt az árbevétel, viszont az EPS még nem, hisz idő kell ahhoz, hogy a cégek teljesen integrálják és hatékonnyá tegyék friss szerzeményeiket.

Ez az időszak jellemzően 2009-2010 között zajlott. A sajátrészvény visszavásárlási programok ekkor újra indultak.

Majd jött egy újabb, a fentiekből már következő korszak: az árbevétel már nem nőtt látványosan viszont az EPS igen. Hogy lehet ez? Azon cégek melyek piacot vettek maguknak ekkora már teljesen beépítették azokat a saját struktúrájukba. Tehát növelték a hatékonyságot, melyet inkább köszönhettek a humánerőforrások lefaragásának, semmint bármi másnak. Hisz emlékezzünk vissza ezen időszakban gyakoriak voltak az igen magas létszámú elbocsátásokról szóló hírek. Ez az időszak jellemzően 2011 és 2012 volt.

A kérdés pedig az, hogy most hogy tovább? Mi lesz 2013-ban a vállalati profitokkal? Hisz köztudott tény, hogy a vásárlási kedvet a még évekig is elhúzódó adósságválság igencsak pórázon tartja majd. Akkor viszont miért is lenne növekedés..

Arról nem beszélve, hogy bár biztosan nem jelenthető ki, de a vállatok már igencsak elkölthették azt a pénzt sajátrészvényekre, amit erre szántak, ebből következően már nagyon kozmetikázni sem lehet a számokat..

A fenti egyszerű összefüggés választ adhat egy másik nagy rejtélyre, mely a piacon már évek óta kiemelt téma. Ez pedig a forgalom. Vajon miért ilyen alacsony a forgalom a tőzsdéken, mert ha jobban megnézzük és összehasonlítjuk mondjuk az előző medve és bika piaccal, akkor igen szembeötlő a különbség. A megoldást nagy valószínűséggel szintén a saját részvény vásárlásokban találhatjuk meg, hisz folyamatosan csökken a közkézhányad a részvényekben. 

Hangsúlyozom, hogy most elsősorban a nagy kapitalizációjú papírokról beszélünk, ami kb. a Dow Jones 30 tagját, illetve az SP 500 cégét fedi le.   

Mindezekből talán kijelenthető, hogy az idei 2013-as gyorsjelentéseknek igen rosszak az esélyeik arra, hogy felül tudják múlni a tavalyi évet. 

Aztán ki tudja, lehet új mérőszámokat fognak bevezetni, csakhogy haladjon a szekér. A makroadatok kapcsán is egyre több szívélyes kezdeményező lép fel, hogy számoljunk másképp egy GDP-t, vagy munkanélküliséget, mint eddig. Ezzel mintha azt mondanák, hogy nem a gazdaságpolitikával és az intézkedésekkel van a baj, hanem velünk, akik rosszul számolunk.. 

És végül íme két további grafikon a témával kapcsolatban: