SP500 elemzés 2013 július 22-26

Bár nagyon nagy a látszata, hogy a fák az égig nőnek, azért továbbra is maradnék short a piacokat illetően. A múlt héten felvázolt indexek nyújtotta harmónia szétesett, ugyanis a főbb európai indexek szinte kivétel nélkül átszelték az említett fibo-vonalakat. Furcsa módon Hong-Kong, Shanghai és az ausztrál tőzsdeindex még sakkban van ugyanezen vonalak által. A Nikkei is sikeresnek tűnően bevette a 61%-os vonalat, azonban már pénteken egy pullback szerű mozdulattal alá is szúrt a csütörtöki gyertyának, ami csak azért meglepő, mert a "jófajta" kitörések általában nem így indulnak. Sőt pénteken a japánok ismét megvillantották karmaikat, ugyanis a hajnali kereskedésben képesek voltak 15percen belül 3%-ot esni. Ugyanilyen kritikusnak és labilisnak látom az amerikai indexeket, amik az eddigi jó jelentések hátán történelmi csúcsra emelkedtek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a júniusi aljakról indult emelkedés első két hetében csupa rossz makróra jöttek keresztül tűzön-vizen, arról nem is beszélve, hogy még a májusban produkált SP-ben 1687-ig tartó rally dőlésszögét is sikerült überelni júliusban. Holott már a májusi tempó is bőven meghaladta a 2007-es végső eufórikus fázist.. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a májusi érthetetlen emelkedés fő indokának a pénznyomtatást hozta fel a média. El kell ismerni Bernanke ügyesen keveri a lapokat, mármint ami a nyilatkozatait illeti, hisz minden szavával képes volt tovább fűteni az optimizmust, és a hetek óta biztosnak ígérkező QE-csökkentést majd elvételt végül már olyan kontextusba is sikerült elhelyeznie, hogy a piac elhiggye, még az sem kizárt, hogy emelni fogják a nyomtatott pénz mennyiségét. Úgy gondolom ezen kommunikációs össze-visszaságok elemzése helyett ki kell, hogy józanodjunk, és kezdjünk el barátkozni egy már korábban is emlegetett gondolattal, hogy bizony a FED nem egy jóléti intézmény. Nem azért fűti a piacokat, hogy mindenki szénné keresse magát. Ebből adódóan ne higyjük azt, hogy egy jövőbeli kamatemelés sorozatot, majd hajszálpontosan a befektetők orrára fog kötni, mármint ami annak időzítését jelenti. A vihar közeleg és váratlanul fog lecsapni véleményem szerint. A piac túlzottan magabiztos egyelőre a nagy semmire, a marginok történelmi csúcson, nyilván nem nehéz kitalálni melyik irányba is van a többség túlpozicionálva. A befektetők és a tőzsdei bloggerek körében végzett szentimentmutatók masszív optimizmusról és a bikák vég nélküli erejéről tanúskodnak. Úgy gondolom a közelgő szeptember annyi fontos és egyben kritikus piaci eseményt hozhat, melynek kimenetelét előre jósolni nem lehet. pl: német választások, Fed kamatdöntő ülés illetve az OMT-ről való alkotmánybírósági döntés. Ezen kockázatok pedig a jelen pillanatban túlhúzott technikai indátor jelzésekkel kiegészítve egyáltalán nem ígérnek optimista folytatást. Talán egyetlen olyan instrumentum shortjelzése maradt életben, melyet érdemes egyre komolyabban szem előtt tartani. Ez pedig nem más, mint az unásig emlegetett IBM-féle jelzés, immáron második duplatetőformáció az évben. Míg az első ilyen technikai formációt maga az IBM jelentés lőtte szét azzal, hogy 200 dollár fölé menve eltörölte az alakzatot, addig a mostani alakzat igenis életben van, és a múlt heti jelentése sem tudta azt elrontani. Ha jó az alakzat, akkor a nyakvonal érintése után nincs appelláta megállás nélkül esni kell kb. 160 környékéig, amit a Dow Jones ha minden más tagja szétfeszül is, akkor is észre kell, hogy vegyen. Jobb esetben legalább akkora indexesést hozva, mint amit 2010 illetve 2011 nyarán megtapasztaltunk.

Tehát a héten most már sokkal kiemeltebb figyelemmel az IBM 187,5-es nyakvonalát és a Nikkei múlt pénteki leszúrását fogom figyelni. Továbbra is maradok immáron igen masszív short.

Mindenkinek sok sikert és legyetek óvatosak!